A hozzájárulás előtt sütit beállító szkript megkeresése

Nem mindig könnyű kideríteni, melyik szkript vagy API állít be egy sütit. Néha a tettes nem egy magától értetődően elnevezett fájl, mint a recaptcha.js, vagy a fonts.google.com API. Lehet egy oldalszerkesztő összevont szkriptjében (például az Elementor frontend.js fájljában, amely több szolgáltatást egy fájlba von össze), vagy egy gyorsítótárazott, véletlenszerű, kivonatolt nevű szkriptben.

A következő lépésekkel megtalálhatod.

Előzetes megfontolások

A példában egy ibx_wpfomo_ip nevű, saját domainhez tartozó (első fél) sütit keresünk, de a módszer harmadik féltől származó sütikre is működik.

• Ki tudod találni a szolgáltatást a süti nevéből? Ha ismered a szolgáltatót, könnyebb megtalálni a szkriptet. A Cookiedatabase.org-on utánanézhetsz: az ibx_wpfomo_ip süti a WPFomify nevű WordPress-bővítményé.
• A harmadik féltől származó sütiket nem mindig logikus domainen állítják be. Az Adobe például a demdex.net domainen állít be marketingsütiket, a Google Maps pedig betölthet Google Fontsot is.

A fejlesztői konzol használata

Az alábbi módszer akkor is működik, ha egyáltalán nem ismered a szolgáltatást.

1. Kapcsold ki az összes olyan bővítményt, amely minifikálja vagy összevonja a JavaScriptet. Ha használsz Cloudflare-t, állítsd szünetre.

2. Listázd a webhely összes JavaScript-fájlját: nyisd meg a webhelyet inkognitó ablakban, és győződj meg róla, hogy a szkriptekbe avatkozó kiterjesztések (reklámblokkolók és hasonlók) ki vannak kapcsolva. Nyisd meg a fejlesztői konzolt (jobb gombbal Inspect, vagy a felső menüben a View → Developer → Inspect Elements). Lépj a Network fülre, töltsd újra az oldalt, majd a tölcsér ikonnal szűrj a JS típusra. Így megkapod az összes betöltött szkriptet.

3. Blokkold a kérések URL-jét. A legfontosabb lépés az összes JavaScript-kérés letiltása: jelöld ki az összes kérést, jobb gombbal válaszd a Block request URL lehetőséget. Ezután jobb gombbal töröld a böngésző sütijeit (Clear browser cookies), és töltsd újra az oldalt. Megvan még a süti?

   • Nem: a süti JavaScript-fájlból jön, menj a következő részhez.
   • Igen: ha az ibx_wpfomo_ip még mindig ott van az összes JavaScript-kérés blokkolása után, akkor egy PHP-süti lehet, amelyet a bővítmény állít be. A PHP-sütiket a bővítmény teljes működésének elvétele nélkül nem lehet blokkolni. Ezekre a Complianz CookieShredder funkciója jelent megoldást: menet közben takarítja a sütiket, és a bővítmény működését is korlátozhatja.
   • Igen, de nem PHP-süti: nézd meg az oldal forrásában a beágyazott (inline) szkripteket. Váltsd a konzolban a Network fület Elements fülre.

Az inline szkripteknek nincs közvetlen kérés-URL-jük. Ezek többnyire függőségeket vagy beágyazott kéréseket használnak, és gyakran könnyű kideríteni, melyik szolgáltatáshoz tartoznak. Egy szkriptben például megtalálható lehet a „Matomo” név, így a Cookiedatabase.org-on a hozzá tartozó sütik összevethetők. Egyes szkriptek azonosítókat használnak a szolgáltatásuk vagy függőségük jelölésére, ezeket szintén összevetheted a Cookiedatabase.org adataival. Ha tudod, melyik inline szkript az, átírhatod úgy, hogy a Complianz blokkolja, vagy blokkolhatod például a matomo.js fájlt a szkriptközpontban.

A példában a WPFomify nem szerepel egyetlen inline szkriptben sem, ezért arra jutottunk, hogy PHP-sütiről van szó. Ennek megerősítéséhez kapcsold ki a bővítményt, töröld a sütiket és a gyorsítótárat, majd töltsd újra az oldalt.

A süti JavaScript-fájlból jön

Ha az összes kérés blokkolása után eltűnt a süti, egy (ritkán több) JavaScript-fájl a hibás. Ez a hosszabb rész, mert próbálgatni kell. Előbb oldj fel minden kérést.

1. A WordPress JavaScript-fájljainak URL-je gyakran tartalmazza a bővítmény vagy szolgáltatás nevét. Állj a fájlnévre az egérrel, hogy megbizonyosodj róla, majd ha gyanús, blokkold a kérés URL-jét.
2. Töröld a sütiket, és töltsd újra az oldalt.
3. Folytasd, amíg meg nem találod a tettest.

Ha megvan a fájl, add hozzá a blokkolandó URL-ek közé a szkriptközpontban (Integrations → Script Center, Szkript, iframe vagy bővítmény blokkolása), és kész. A szkriptközpontról a Szkriptközpont fejezetben olvashatsz.